Új kennel alakult: Szentkúti Pásztor kennel bemutatkozása

2018. 09. 15.

Új Sarplaninac kennel: Szentkúti Pásztor kennel

 

A fajta elkötelezettjeként régi álmom válik valóra, miszerint az újonnan kiváltott „Szentkúti Pásztor” kennelnév alatt megkezdhetem a tenyésztői munkát itt Petőfiszálláson. Mikor megismerkedtem a Sarplaninac Baráti Kör tagjaival rögtön tudtam, hogy nekem is nagyon hasonló elképzeléseim és célkitűzéseim vannak a fajtát illetően, így szép lassan bekapcsolódtam a munkájukba, és lehetőséget kaptam, hogy ezen a felületen bemutatkozzak.


A Sarplaninac fajtával gyerekkoromban ismerkedtem meg, mikor a szüleim végre engedélyezték, hogy saját kutyám legyen, és a választásom egy igencsak „nagy” kutyára esett, a Sarplaninacra. Akkoriban még keveset tudtam a pásztorkutyákról, de amit a könyvekben olvastam róluk, az magával ragadott, és nem tántorított el semmilyen akadály, mint például a nevelést, fegyelmezést illetően felmerülő nehézségek. A fajta konkrét kiválasztása is csak az olvasottak hatására, véletlenszerű szimpátia alapján történt. Az első kutyám, Athos remek választásnak bizonyult, egy hatvani tenyésztőtől vettük, felmenői között megtalálhatóak voltak a Római Mandula tenyészet kutyái is. Hogy mennyire jó pásztorkutya tulajdonságokkal rendelkezett, csak később derült ki számomra. Akkor még azt hittem, amit ő tudott, az minden Sarplaninacban benne van, de azóta tudom, hogy ez nem igazán így van. A kiállításokon nem ért el kiemelkedő eredményeket, de elsőrangú pásztorkutya volt, annak minden jó és időnként kellemetlen tulajdonságaival együtt. A tapasztalatlanságom ellenére jól megtanultunk kommunikálni, és kivívtam a vezető szerepet is, nagyon tetszett a kutya intelligenciája, önállósága és gondoskodó viselkedése, ahogy a családra vigyázott. Sokfelé vittem magammal, rengeteg helyzetben láttam a kutyát, és domináns viselkedése ellenére jól kezelhető volt, fegyelmezett, de ha engedtem, szeretett önállóan dönteni, és sokszor meglepett mennyire jól méri fel az adódó helyzeteket és alapvetően nem veszélyeztet sem embert, sem állatot, csak ha okot adnak rá. Akkor viszont első osztályú harcosként működött. Mondanom sem kell, hogy nagyon szerettem a kutyát, és nagyon szoros kapcsolat volt közöttünk. Ezzel kezdődött a fajta iránti rajongásom, és azóta is tart. A következő kutyám Lesko, Csehországból érkezett, de teljesen más típust képviselt, mint az első kutyám. Igazi „show kutya” volt, imádott utazni, kiállításra járni, szerette a nyüzsgést és az embereket, viszont az őrző-védő képessége már kevésbé volt kiemelkedő. Ezt követően néhány éve találkoztam össze a Sarplaninac Baráti Kör tagjaival, mikor a Titov Kincse kennelből elhoztuk az alom egyetlen szuka kiskutyáját, Borát (Szülők: Aga Jazo x Mira). Bora beváltotta a hozzá fűzött reményeket, nagyon szép kutyává fejlődött, korrekt felépítéssel, és kiemelkedő atletikus fizikummal. Tavaly ősszel az első alom még a Titov Kincse kennel égisze alatt született, és Bora nagyon jó anyának bizonyult. Közben a körülmények lehetővé tették több kutya tartását, és mivel a családtagjaim is megfertőződtek a fajta iránti rajongással, így lehetőség volt újabb kutyát hozni a házhoz. Az Akela Népe kennelből érkezett Milos (Szülők: Karabas Restelicki x Brita), a most 2 éves fiatal kan, aki azóta testvéremék tanyáját és állatait őrzi, és remekül bevált pásztorkutyaként. Nagyon kiegyensúlyozott, stabil idegrendszere van, és különleges érzékkel kezeli a háziállatokat, különösen a birkákkal szeret együtt mozogni, ahogy ezt a felmenői tették. Két fiatal növendék van még az udvarban, az első párosításból megtartott fiatal szuka Déna (Szülők: Sokol x Bora), és egy szerb import kan Albanac Jr. – Ali (Szülők: Caruga x Volka). Meglátjuk majd, milyen kutyává fejlődnek. Ami nagyon tetszik velük kapcsolatban, hogy a növekedés ellenére nagyon szép könnyed mozgásuk van és kifogyhatatlan energiájuk, nagyon aktív kutyák. Karakterre is jelenleg jót mutatnak, különösen a kan, Ali viselkedése hasonlít nagyon ahhoz, amit én keresek egy pásztorkutyában.
Korábban egyszerre mindig csak egy kutyát tarthattam, ez a tenyésztést nem igazán tette lehetővé, ma már szeretném, ha az arra érdemes kutyáimnak lennének utódai, lenne utánpótlás, hiszen ha körülnézek, az országban nagyon kevés a Sarplaninac, és egyre kevesebb általánosságban a jó pásztorkutya. Manapság a szelekció más szempontok szerint történik, mint a dolgozó kutyáknál, így az egykor természetes pásztorkutya tulajdonságok kezdenek kiveszni a mai állományból. Az én célom az, hogy megtaláljam azokat a kutyákat, amik el tudják, vagy el tudnák látni eredeti feladatkörüket (hiszen a modern világban általában mások a tartási körülmények), egészséges fizikummal, felépítéssel rendelkeznek és viselkedésükben, ösztöneikben az elsődleges motiváció a nyáj vagy mostanság a család védelme.
A pásztorkutyák, így a Sarplaninac is, számomra a legcsodálatraméltóbb kutyák, elképesztően sokrétű és összetett feladatot kell ellátniuk évezredek óta az ember mellett. Acélos, erős fizikummal kell rendelkezniük, az időjárás viszontagságait jól kell tűrniük, kevés élelem és babusgatás mellett életüket annak kell szentelniük, hogy megvédjék a gazdájukat és annak minden állatát, minden értékét. Ehhez nagyon fontos az intelligencia, az önállóság és a problémamegoldó készség, ugyanakkor az, hogy tudjanak falkában élni és dolgozni. Tökéletesre kell fejleszteniük a kommunikációt egymás között és a gazdájukkal, hiszen egy ragadozó támadásakor másodpercek alatt kell tudniuk összehangolni a védelmet. Ehhez elengedhetetlen, hogy a rangsort minimális harc árán ki tudják alakítani egymás között, ne gyengítsék a falkát felesleges verekedésekkel.
De a keménység nem elég egy jó pásztorkutyánál. Tudnia kell türelmesnek, gyengédnek lennie azokkal az élőlényekkel, melyekre vigyáznia kell. A kisbáránnyal, a kutyakölykökkel, az ember gyerekeivel, vagy éppen a család aranyhörcsögével. Ezekben a kutyákban ez a legcsodálatosabb, hogy egyszerre rettenthetetlen, kemény harcosok, és kedves, szelíd óriások, akik eltűrik a védtelen kis állatok vagy emberek ugrándozását.
Ez az, ami sok éve megfogott ezekben a kutyákban, és szeretném, ha fennmaradhatna a mai modern világban is. Szerencsére ma már elindultak olyan kezdeményezések, amik a pásztorkutyák szélesebb körű tesztelését szeretnék megvalósítani, pont azzal a céllal, hogy minden fontos ösztön megnyilvánulhasson, és értékelve legyen. A Sarplaninac Baráti Kör tagjaiban olyan tenyésztőket ismertem meg, akik elkötelezetten azért munkálkodnak időt, pénzt, energiát nem kímélve, hogy ma is legyenek eredeti funkciójukat ellátni képes Sarplaninacok. Hozzájuk csatlakozva remélem, hogy hozzájárulhatok én is az eredményes fajtáért való munkálkodáshoz.
Hogy miért pont „Szentkúti Pásztor”? Nálunk itt Petőfiszálláson található az alföld legjelentősebb zarándokhelye Pálosszentkút, így a településen a leggyakoribb elnevezés a „Szentkúti”. És mivel számomra a tenyésztésben a legfontosabb célkitűzés a pásztorkutya tulajdonságok megtartása, így nem kellett sokat gondolkoznom a kennel nevén.

Az első hivatalosan is saját almot tavaszra tervezem, de addig még előttünk áll néhány fontos megmérettetés is.

Nagy Tímea

Album a korábbi és jelenlegi kutyáimról:

 http://www.sarplaninac-kennel.hu/hu/szentkuti-pasztor-kennel-bemutatkozas-kutyak/

Elérhetőség:

6113 Petőfiszállás, Tanya 328.

Tel: 30/481-9012, E-mail: tiszainagyt@gmail.com

Comments are closed.